A te kutyád visszajön, ha hívod ? :)

 

A behívást már kölyökkorban el kell kezdeni.

A kutyák egy részénél a behívás úgy-ahogy működik, de az esetek kb ugyanolyan százalékában nem igazán. Arra a kérdésre, hogy ez miért is van így a Gazdik azt szokták mondani: Amíg semmi különösen érdekest nem lát, vissza szokott jönni. És ez a megállapítás sok igazságot tartalmaz. A kérdés az, elég-e ez nekünk?

Visszahívás: Nem könnyű, de hosszú út.

A visszahívás problémáinak sok oka van. A behívást, különösen játékból, vagy egyéb izgalmas akciókból már kölyök korban el kell kezdeni gyakorolni, és következetesnek kell lenni az ezzel kapcsolatos nevelésben. Ha a korai időszakban elhanyagoljuk a visszahívást, a felnőtt kutyával már nagyon nehéz dolgunk lesz.

A kutya egy olyan élőlény, aki a cselekedeteit ahhoz igazítja, hogy melyik hoz eredményt számára (belátható időn belül). Ezt kell figyelembe vennünk, ha a visszahívásról illetve annak sikertelenségéről beszélünk. A legfontosabb, hogy a kutyánknak meg kell hogy érje a Gazdihoz visszajönni. És egy jó kis kutyajátszással vagy egyéb akcióval szemben itt bizony fel van adva a lecke. Ezen a ponton jön be a megszokás, és a tanult viselkedés, nevezhetjük akár engedelmességnek is. Minden egyes jól sikerült (a kutya számára eredménnyel, jutalommal, jó érzéssel zárult) bejövetel növeli a következő visszajövetel esélyének nagyságát, és minden egyes elrontott (nem sikerült, vagy a kutya számára nem sikerrel, örömmel zárult bejövetel) csökkenti a következő behívás sikerének valószínűségét. Ezért a tanításkor nagy önfegyelemre, következetességre és kitartásra van szükségünk.

Mitől olyan nehéz is ez?

Néhány gazdi hajlamos a kölyökkutyánál vagy a fiatal kutyánál elnézőnek lenni a visszahívással kapcsolatosan. Azt mondják, a kutya csak hadd élvezze a szabadságát, kölyökkorát, stb. Lassan, de biztosan kialakul az a helyzet, hogy a kutya egyre ritkábban jön vissza a hívó szóra, egyre gyakrabban önállósítja magát, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy olyan kutyánk van, akit nem tudunk pórázról elengedni. Alapvető, hogy a visszahívást már kölyökkorban be kell vezetni kutyánknál. Ez nem korlátozza őt szabadságában és abban, hogy kiélhesse kölyökkorát, viszont biztonságot nyújt mindkettőnk számára.

Biológiai folyamatok

Minél gyakrabban van a kutyánknak lehetősége arra, hogy szabadságát teljesen kontroll nélkül élvezhesse, és mondjuk vadászösztönét is kiélhesse, annál gyakrabban fog igényt is tartani erre a lehetőségre. Fontos megértenünk, hogy itt biológiai folyamatok alapvető szerepet játszanak. Ahhoz, hogy a kutyánk sikerélményhez jusson, nem feltétel az, hogy a vadászviselkedése eredményes is legyen (meg is fogja a zsákmányt). Önmagában a kutatási/ üldözési tevékenység olyan ősi ösztönöket ébreszt fel, és boldogsághormonokat szabadít fel, melyek megerősítik az adott viselkedést, és a pozitív érzés miatt érthetően egyre gyakrabban és gyakrabban fog erre az élményre törekedni. A zsákmány után kutatás/futás során a szervezet önjutalmazó hormonjai aktiválódnak (dopamin-noradrenalin), ezek boldogságot, jó hangulatot váltanak ki, és ezzel pozitívan jutalmazzák az adott cselekvést, vagyis elősegítik annak megtanulását, ismétlődését. Ez a függőség párhuzamba hozható akár az extrém-sportolók viselkedésével is.

Az endorfinok, a boldogság hozói óriási szerepet játszanak a kutyánál. A futás boldoggá tesz! Az endorfin és a dopamin kellemes érzetet idéznek elő, így az élőlény törekedni fog az adott viselkedés ismétlésére.

Visszahívás – fontos az  előrelátás

Sok olyan kutya van, aki sem ülni sem feküdni nem tud, és soha nem tenne le sikeresen egy kísérőkutya-vizsgát. De a legfontosabb parancsra megbízhatóan reagálnak: egy hívó szó, egy fütty, és már ott is vannak Gazdijuknál. Így a közös élet sokkal kellemesebb és biztonságosabb. Az idevezető út azonban hosszú, és már a korai életkorban meg kell kezdődjön. Amint kutyánk egyre távolabb kerül tőlünk a séták során, egyre jobban kell figyelnünk, hogy hol tartózkodik, és izgulhatunk azon, hogy a felügyeletmentes pillanatokban vajon mi jut eszébe.

Nem arról van szó, hogy a (fiatal) kutya ne élhetné ki felfedező ösztönét. Természetesen ez jó dolog. Éppen csak a Gazdi felügyelete alatt kell, hogy történjen. A legalapvetőbb eszköz arra, hogy kölyök/fiatal kutyánk szabadon ám mégis felügyelet alatt futkorászhasson, a hosszú (10-15 méteres) póráz. Ez a távolság már önállóságot nyújt a kutyának, tud felfedezni, megvizsgálni, tanulni, de mégis lehetőséget biztosít az Embernek, hogy szükség esetén be tudjon avatkozni. A legjobb egy vékony műanyag vagy bőr fogó nélküli pórázt a hámra erősíteni. Rövid gyakorlás után a kutyát nem fogja zavarni, hogy a pórázt maga után húzva kalandozzon.

Hogyan gyakoroljunk a hosszú pórázzal?

Hagyjuk a kutyát szinte a póráz teljes hosszában kifutni. Ekkor hívjuk (neve, és a visszahívó parancs), és/vagy használjuk a kutyasípot. Ha a kutya önállóan visszajött, nagyon örüljünk, és jutalmazzuk azonnal (finom falat, játék, dögönyözés). Ha a kutya nem jött vissza, a póráz segítségével irányítsuk magunkhoz, és amint elindul felénk, nagyon biztassuk, és dicsérjük. Beérkezéskor értelemszerűen itt is nagyon fontos a jutalom, az elismerés. Egy odadünnyögött: „na végre idejöttél, jóvan, okosvagy” nem lesz elég jutalom kutyánknak, és a legközelebbi helyzetben sem fogja motiválni őt arra, hogy visszajöjjön hozzánk. Gondoljunk mindig erre, amikor kutyánk beérkezik. Legközelebb azt fogja mérlegelni, hogy azért, amit most kap tőlünk/velünk, érdemes e visszajönni. Az ilyen gyakorlást érdemes minden séta során beiktatni, és akár több hónapon keresztül is húzódhat, mire valamelyest stabilizálódik.

Hibalehetőségek:

A behívásnál is rendkívül fontos, hogy a kapcsolódó hang-és kézjelek mindig azonosak, jól láthatóak, értelmezhetőek legyenek. Ha kutyánk nem jön, nem fog megoldást hozni a parancs vagy kutyánk nevének egyre kétségbeesettebb/hangosabb vagy haragosabb ismétlése J .Valami mást kell kitalálnunk. Ha elkezdünk futni kutyánk után, hogy megfogjuk, úgy azt fogja gondolni, hogy fogócskázni kell, illletve az elhangzó parancs azt fogja jelenteni számára, hogy most jön az, hogy a Gazdi elkezd utána menni, hogy őt megfogja.

Érzékeny kutyák (kölykök, bizonytalan kutyák, érzékenyebb idegrendszerű kutyák) erősen reagálnak a Gazdi hangnemére, még akkor is, ha mi magunk nem is gondoljuk, hogy haragosak/fenyegetőek/feszültek volnánk. Sok kutya ezeket a lelkiállapotokat nagyon jól megérzi, és gondoljunk bele: ki szeretne odamenni egy olyan valakihez, aki éppen feszültséget/haragot/fenyegetést táplál irántunk?

 A testtartásunk is beszédes: lehet, hogy szépen, kedves hangon hívjuk a kutyát, mert erre már odafigyelünk, de ha ugyanakkor állva, előrehajolva fölé magasodunk és előrenyújtott kezünkkel felé hadonászunk – ez az ő szempontjából nézve sok minden lehet, de nem kellemes és csalogató. Ennek eredménye a legtöbb esetben egy kutya, aki bizonyos távolságig (kartávolság) szépen bejön, majd ott elkezd körözni Gazdija körül. Ezt a problémát úgy tudjuk feloldani, ha megfelelő testtartást veszünk fel kutyánk behívásakor: leguggolunk, és kinyújtott kezünkben tartott jutalomfalatot / játékot szépen lassan behúzzuk magunk mellé, ott adjuk oda kutyánknak, miközben szépen nyugodtan a másik kezünkkel megfogjuk nyakörvénél fogja. 

További hibalehetőség, ha ekkor azonnal pórázra vesszük, és hazamegyünk. Így a kutya azt tanulja meg, hogy a visszajövetelt kellemetlen dolog követi (póráz, hazamenés, játék megszakítása), vagyis megint csak habozni fog a visszajövetellel, hiszen ki akar még hazamenni? Megoldást nyújthat erre, ha kutyánkat a séta/játék során többször is magunkhoz hívjuk, megjutalmazzuk, majd visszaengedjük sétálni/játszani/felfedezni. Ha minden behívást a kellemes cselekvés megszakítása követ, úgy kutyánk, aki igen gyorsan és hatékonyan tanul, hamar rá fog jönni arra, hogy a visszajövetel nem jó dolog. Ha a behívást jutalom és visszaengedés követi, úgy ahhoz csak kellemes élmény fog társulni, és így kutyánk nem fog habozni, visszajönni hozzánk.

A következetesség azt is jelenti, hogy a családtagok ugyanazokat a szabályokat, bánásmódot alkalmazzák a kutyával szemben – a behívás gyakorlása során is. Semmi értelme a hosszas gyakorlásnak, ha utána a másik családtag nem viselkedik következetesen – egymás munkáját és eredményeit romboljuk.

Bizonyára vannak a visszahívási tréning kivitelezésében és eredményességében, gyorsaságában fajta és típusfüggő faktorok is. Egyes kutyák repülnek Gazdijukhoz, mások szép kényelmesen baktatnak visszafelé – de a lényeg, hogy jönnek!

Tippek a visszahívás gyakorlásához:

 

§  A visszahívás gyakorlásakor használjunk egyetlen jól hallható hang/és testjelet. Például: Gyere / Hozzám, és kinyújtott karral a fejünk fölött integetünk. Ugyanezt a hangjelet ne használjuk más szituációban, pl. a pórázon történő séta során.

§  Hasznos egy kutyasíp bevezetése. Említettük korábban, hogy a kutyák jól beazonosítják a hangunkban fellelhető feszültséget, amit kiválthat az, hogy csak habozva jön a kutyánk, de lehet másra visszavezethetően is feszült idegállapotunk, amit kutyánk meg fog érezni. Ezzel szemben a síp, az mindig síp, nem közvetít negatív érzést a kutya felé, és természetesen a bejövetelkor meg is erősítjük viselkedését egy falattal/játékkal/dicsérettel.

§  A tanítási fázisban minden egyes behívás után kötelező a kutyának jutalmat adni. A jutalom lehet finom falat, a kedvenc játéka, vagy egy jó kis dögönyözés, egy finom ölelés.

§  A még nem biztosan visszahívható kutyát biztosítsuk egy hosszú pórázzal. Előzzük meg, hogy önállósítsa magát, és kialakuljon a feszültség.

§  A jutalomfalatokat csomagoljuk zörgős zacskóba J A kutyák nagyon jól meghallják az ilyen hangokat, és pillanatok alatt megtanulják, hogy ehhez a hanghoz valami finomság köthető – és hopp, már ott is vannak.

§  A visszahívást fokozatosan nehezedő környezetben kell tanulni/gyakorolni. Először a kertben, aztán ismert helyeken, elterelő ingerek nélkül, és így tovább, lassan, fokozatosan az egyre nagyobb ingerekig.

§  Séták során még kölyökkorban célszerű rendszeresen eljátszani azt, hogy amikor a kölyök úgy tűnik, hogy nagyon elmerül valami másban, és megszakad a kapcsolata a Gazdival, akkor egyetlen hívás után villámsebesen elkezdünk futni az ellenkező irányba. Ez bekapcsolja kutyánkban az ösztönt a követésre, és a kölyök megtanulja azt, hogy egyik szemét mindig a Gazdin tartsa, hiszen az időnként egyszer csak elszalad – és hát ki akar egy idegen helyen egyedül maradni? Fontos, hogy ezt a tréninget már kölyökkorban el kell kezdeni. Ha ezt a viselkedést akkor nem ültetjük el, egy felnőtt, magabiztos kutyával már nem lesz akkora sikerünk.

 

Petra Krivy a www.diehundeschulen.de portálon megjelent cikke alapján összeállította: Kerekes Mária / RemekEb-Center