Ebben az 5-részes sorozatban a kutyák tanulási magatartásával foglalkozunk. Mindannyian szeretnénk, hogy kutyánk bizonyos dolgokat tudjon – így hát azt is tudnunk kellene, hogyan tanulnak kutyáink. Így tudjuk a kívánatos viselkedésformákat lehetőleg hatékonyan és a kutyára alkalmas módszerekkel megtanítani. Ez az első rész egy kis bevezetést nyújt a témába. A későbbiekben kicsit konkrétabban megyünk tovább- érdemes mind az 5 részt elolvasni.
A tanulás nem csak izgalmas, hanem
nagyon komplex folyamat is, így aztán felosztottuk ezt a szakcikket 5 részre.
Igyekeztünk a tanulási elméletek kutyák vonatkozásában legfontosabb elemeire
koncentrálni, azért, hogy akár a laikusok is jól érthető bepillantást
nyerhessenek erre a területre.
Ha megértjük, hogy kutyáink hogyan
tanulnak, és tudatosan értjük azt, hogy kutyáinkat a tanulás folyamán
folyamatosan érzelmek (pozitív és negatív egyaránt) kísérik, úgy képesek
leszünk viselkedésformáikat sokkal jobban megérteni és akár megváltoztatni is,
ha úgy akarjuk.
Tanuláselmélet - mi is ez?
A tanuláselmélet az agyban zajló,
tudományosan kutatott, biológiai tanulási folyamatokat írja le. A
tanuláselméletet nem csak kutyákra, hanem sok más állatfajra is, sőt még az
emberekre is lehet értelmezni. A tanuláselmélet adja az alapját a kutyák
modern, fajnak jól megfelelő tréningezésének.
Mindegy, milyen fajta,, melyik
életkorban, és milyen tréning-szinten van a kutyánk. A tanulási
törvényszerűségek mindig ugyanazok – ezért nagyon is érdemes megismerkednünk
azokkal.
Gyakran szembesülünk a következő kérdésekkel: Hogyan tudnék kutyámnak valami újat megtanítani? Hogyan tudnám megtanítani neki, hogy az egyik dolgot ne csinálja többé, a másikat pedig csinálja? Miért nem jön a kutya, amikor hívom? Hogyan tudnám egy bizonyos viselkedésről leszoktatni? A kutyám csak a tréning során tanul? Minden kutya meg tud tanulni új dolgokat, az életkortól függetlenül? …mindezekre a kérdésekre választ kapunk a tanuláselmélet megismerésével. Kezdjünk is bele.
Mi a tanulás?
Tanuláspszichológiai összefüggésben azt
a tapasztalati folyamatot hívjuk tanulásnak, ami az egyed viselkedésének
többé-kevésbé állandó változásához vezet.
Vagy másképpen: a tanulás nem más, mint
viselkedésünk modifikációja, változása – a tapasztalataink alapján. Ezt nagyon
fontos megértenünk és megjegyeznünk.
A tanulás célja
A tanulás célja az, hogy saját egyéni
állapotunkat optimálissá tegyük. Elsősorban az igények kielégítésére és a
károsodások elkerülésére kell itt gondolnunk.
A tanulás azt a célt szolgálja, hogy az
egyed jobban tudjon környezetéhez alkalmazkodni.
Gondoljunk például egy kutyára, aki a vadonban vagy az utcán él. Ahhoz, hogy túléljen, viselkedésével folyamatosan alkalmazkodnia kell, és ez csak akkor sikerülhet neki, ha a tanulás során a magatartását megfelelően változtatja. A tanulás elengedhetetlen a túléléshez!
Ez természetesen nem csak a kutyára
érvényes, hanem egyéb állatokra is – és igen, még ránk, emberekre is.
Milyen tanulási formák / tanulási folyamatok léteznek?
A tanulási formák sokaságát ismerjük.
Ezeknek különböző jellegzetességeik lehetnek az időbeli lefutást, a tanultak
stabilitását, a kontextust és a résztvevő idegi struktúrák tekintetében.
Álljon itt egy lista a tanulási formákról:
·
- ·
habitáció (hozzászokás)
- ·
szenzibilizírung (érzékenyítés)
- ·
klasszikus kondícionálás
- ·
operáns / instrumentális kondícionálás (próbálkozás
és tévedés)
- ·
belátásos tanulás
- ·
bevésődés (habár szorosan vett etológiai
értelemben a kutyánál nem beszélünk bevésődésről)
- ·
utánzásos tanulás
- ·
szociális tanulás
- ·
elkerüléses tanulás
- ·
félelemkondícionálás
- ·
megkülönböztetéses tanulás
- ·
térbeli tanulás
- ·
időbeli tanulás
A cikk kereteit feszegetné, ha az összes
tanulási formára kitérnénk. Így azokra korlátozódunk, amiket a kutyákkal való
mindennapi együttélésünk, valamint a tréningezés kapcsán ismernünk és értenünk
szükséges.
Milyen előfeltételei vannak a
tanulásnak?
A megfelelő tanulási légkör különösen
fontos. Vannak bizonyos alapfeltételek, amiknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a
tanulási folyamat megvalósulhasson.
A jóérzés-faktor
·
A hangulat legyen fesztelen és boldog. A
negatív érzelmek mint a félelem, stressz, ijedtség, fájdalom és nyomás,
valamint a túl magas izgatottsági fok (az embernél és a kutyánál egyaránt)
kerülendőek, mert ilyen feltételek mellett a tanulási folyamat alig vagy
egyáltalán nem tud létrejönni. A kutyának fesztelennek kellene lennie, és
mindenek előtt biztonságban kell magát éreznie.
·
A kutya érezze magát jól abban a
környezetben, ahol a tanulás megvalósul. Környezeti hatások, akusztikai vagy
optikai ingerek (hangok, emberek, kutyák, más állatok) nem szabad, hogy olyan
mértékben zavarják a kutyát, hogy az a komfortérzetét veszélyezteti. Amikor a
kutyával tréningezünk, fontos, hogy a kutya ránk, illetve az aktuális
gyakorlatra tudjon koncentrálni.
·
A fizikai jóllét szintén fontos szerepet
játszik. Gondoljunk csak magunkra. Ha betegek vagyunk, vagy fájdalmaink vannak,
nem tudunk eredményesen. Képzeljük el, hogy egy hátfájós kutyának akarjuk a
fekvést megtanítani, vagy hogy ugorjon fel egy fatönkre, majd onnan le. Érthető
módon kutyánk nem fogja akarni kivitelezni ezeket a mozgásformákat, hiszen
fájdalmat okoznak neki. Ezt feltétlen el kell fogadnunk.
A motiváció
A motiváció nem más, mint a viselkdést kiváltó inditóokok összessége. Ezek az indítóokok a belső faktorok (igények) és a külső faktorok (környezet) kölcsönhatása alapján jönnek létre.
A kutyák számára különböző indítóokok
létezhetnek. Az egyik kutya éhes és ezért motivált abban, hogy táplálékhoz
jusson, a másik kutya találkozott egy kutyapajtival, és játszani szeretne, a
harmadik meglátott egy őzet, és vadászni támad kedve, a következőnek fájdalmai
vannak, és így az érintésre agresszíven reagál, másvalaki fáradt és nyugalmat
szeretne, és így tovább …
Motiváció nélkül nincs jó tréning!
Ha nem tudjuk kutyánkat motiválni –
vagyis nem tudjuk őt lelkesítésselés pozitív elvárásokkal meggyőzni egy új
viselkedésformáról – úgy nem marad más alternatívánk, mint hogy nyomással,
megfélemlítéssel, erőszakkal dolgozzunk.
Ez nem csak, hogy nem profi megoldás,
hanem tudatlan és nem is szép dolog. Az erőszak ott kezdődik, ahol a tudás
abbamarad. Ezen felül az ilyen módszerek nem nyújtják a kutyának a jó érzés
faktorát, ami tanulási blokádok kialakulásához vezethet.
Akarnunk kell megérteni, hogy hogyan
tudjuk a kutyát pozitív módszerekkel motiválni és együttműködni vele – legyen
szó a mindennapokról vagy a tréningről. Ehhez jól kell ismerni a kutyánkat,
tudni megbecsülni a viselkedését, mivel az, hogy mit részesít előnyben , azaz
mivel motiválható, szituációnként változó lehet. Vagyis kutyatulajdonosként jó
megfigyelőképességgel és egy adag kreativitással kell rendelkeznünk ahhoz, hogy
kutyánkat jól tudjuk motiválni.
Intelligencia
Intelligencia alatt az új szituációkra
adott célszerű reakció képességét értjük. A kutyák kétségkívül intelligensek,
és minden kutya intelligens. A kutyák képesek komplex kapcsolatok kialakítására
fajtársaikkal, de a más fajú élőlényekkel is, ami szociális intelligenciáról
tanúskodik.
Minden kutya intelligens a maga módján –
és ráadásul ez az intelligencia fejleszthető.
Hogyan tanul egy kutya?
Minden kutya a maga sajátos módján tanul
a legjobban és a legszívesebben. A kiképzés során ezt feltétlenül figyelembe
kell vennünk.
Általában egy kutya akkor tanul a legjobban, ha a
következők teljesülnek:
- ·
feszültségmentes szociális környezet
(jó-érzés faktor)
- ·
játékosság
- ·
adott környezetre vonatkozóan
- ·
leginkább képekben
- ·
asszociációk által
- ·
általánosítás által
- ·
segítségeken keresztül
- ·
kis lépésekben
- ·
sok ismétlés által (8-10.000)
- ·
jutalom és büntetés által
- ·
egy életen át
Feszültségmentes szociális környezet
Ha csoportosan tréningezünk, figyelnünk
kell arra, hogy a csoport mérete és összetétele alkalmas legyen, és minden
kutyának meglegyen az egyénileg szükséges távolsága a szomszéd kutyától. Minden
egyednek van egy egyedi távolságtartása (embernek és kutyának egyaránt), ami
ahhoz szükséges, hogy jól és feszültségmentesen érezze magát. Az ember-kutya
párosok távolsága ezeknek az egyedi igényeknek megfelelően kell kialakításra
kerüljön.
Játékos tanulás
Ma már tudjuk, (tudományosan
bizonyított), hogy a kutyák legjobban játékos módon tanulnak.
Az új ingereket, például egy új tárgyat,
ami nem vált ki félelmet, szívesen megvizsgálnak alaposan. Ez gyakran játékosan
történik, amikor is a kutya az új tárgyat az orrával vagy a mancsával
megérinti, vagy alaposan megszaglássza. Az idegen kutyát is kíváncsian
megvizsgálják, ami aztán ha lehetséges, játékos viselkedésbe csap át.
A fiatal kutya a viselkedésminták sorát
tanulja meg túlnyomórészt a játék során. A szociális játékokban tanulják meg az
egymással való bánás szabályait. A fiatal kutyák megtanulják az interakciók
közben, hogy melyik viselkedésmódok segítik a további játékot, és melyek azok,
amelyek után a játék befejezésre kerül. Ha egy kölyök túl erősen harap, a másik
kölyök fel fog sírni, és a játéknak rögtön vége. Ugyanez a helyzet, ha velünk játszik
a kölyök. A kölyök, aki túl erősen használta a fogait, a jelenlegi
tapasztalatai alapján meg fogja változtatni a viselkedését, azaz nem fog olyan
erősen harapni, hiszen tovább szeretne játszani.
Kontextushoz kötődő tanulás képekben, és
asszociációs tanulás
A kutyák túlnyomórészt a kontextushoz
kötődően és képekben tanulnak. Ha két környezeti inger egy időben történik, a
kutyák ezt a két dolgot összekötik egymással. (Erről részletesebben írunk a
cikk 2. részében)
Két példa:
·
A kutya az állatos boltban történő
látogatások alkalmával minden alkalommal kap a kasszánál finom falatokat. A
kutya így összeköti (öntudatlanul) a helyet, vagyis a kontextust és egy pozitív
érzést, a finom falatokat. Kutyánk várhatóan a jövőben meg fog állni az állatos
boltnál, mert megjegyezte, hogy ott a kasszánál finom falatok várják.
· Egy kutyán, aki korábban egy legelőn a
teheneket figyelve véletlenül kapott egy ütést a villanypásztortól, várhatóan
nem lesz pozitív beállítottsága a tehenekkel szemben. Miért nem? Abban a
pillanatban, amikor a kutya a fájdalmat érezte, teljes figyelme a „tehenek”
képre irányult, és így a kutya össze fogja kötni a fájdalmat a tehenekkel. A
kutya számára a kerítés nem lesz fontos, a teheneket fogja összekötni a
fájdalomérzéssel. A kutya természetétől, eddigi tanulási tapasztalaitól, és
természetesen a fajtájára jellemző adottságaitól függően a jövőben a
következőképpen reagálhat a tehenekre: kerülheti őket, elszaladhat félelmében,
vagy önvédelemből akár támadhatja is őket, stb.
A kutya szempontjából a tehenek voltak
felelősek a fájdalomért, amit érzett. Ugyanez történhetett volna, ha a kutya
figyelme a fájdalom pillanatában egy kocogóra, egy gyereke, egy másik kutyára,
vagy akár a saját gazdájára irányult volna. Mindezek olyan asszociációk, amiket
sokszor észre sem veszünk, és természetesen nem kívánatosak.
Amikor a kutyánk pórázát rángatjuk, vagy
hasonló módszerekkel dolgozunk a kutyával, azonos módon nem várt asszociációk
jöhetnek létre.
Általánosítás
A kutyák a tapasztalatokat gyorsan
általánosítják. Például, ha egy kutyának egy kis gyermek a farkába kapaszkodva
fájdalmat okoz, a kutya megjegyzi a „kis gyermek”képét, és ezt összeköti a
negatív érzelemmel, a fájdalommal. Így elképzelhető, hogy ez a kutya a jövőben minden
kis gyermekkel óvatosan fog viselkedni (általánosítás), és kerülni fogja őket.
A negatív élmények (fájdalom, félelem) sajnos különösen gyorsan
generalizálódnak (a túlélést szolgáló funkció)
Sok kis lépés vezet a tartós sikerhez
Kutyánk akkor tanul meg egy új
viselkedésmódot, ha ezt lépésenkét (igen kis lépésekben), sok türelemmel és
nyugalommal tanítjuk neki. Minél kisebb részletekre bontva tanítunk kutyánknak
egy új viselkedést, minél egyértelműbb a kommunikációt végzünk (hang- és képi jelzések),
annál egyszerűbb lesz kutyánknak az új viselkedés elsajátítása.
Sok ismétlés szükséges
Célravezetőbb és ésszerőbb egy nagy több
alkalommal rövid időket (2-5 perc) tréningezni kutyánkkal, mint egyszer egy nap
hosszabb időt. Az új viselkedésmódot azáltal tanulja meg a kutya, hogy azt
sokszor ismétli, és nem egy alkalommal, hanem sok napon keresztül, és mindig
rövid tanulási egységekben. A tanulási egységek közötti legalább 10 perces
szünetek (vízivás, pihenés, játék) alapvető fontosságúak. Saját tanulási
tapasztalatunkból is tudhatjuk, hogy mennyire fontos a szünet a szervezet
számára.
A helyes motiváció és a megfelelő
szükséglet-szint
A pozitív megerősítéssel motiváljuk a
kutyát arra, hogy új viselkedésmódokat tanuljon meg. Mindannyian ismerjük az érzést,
amikor egy dicséret hallatán motiválttá válunk az adott viselkedésformát újra
produkálni, vagy arra ösztönöz bennünket, hogy a viselkedésünket még tovább
javítsuk. A büntetés negatív érzemeket hív elő. Ez a kutyánál is pontosan így
van.
A megfelelő szükséglet-szint
Mi a helyzet akkor, ha a
teljesítményünkért, mindegy mit és milyen jól teljesítünk, mindig azonos
dícséretet kapunk? Örülünk ugyan neki, de valóban motivál ez bennünket arra,
hogy további teljesítményeket hozzunk létre, vagy a meglévőket fokozzuk?
Igazából valószínűleg nem, mivel a dicséret is így biztos számunkra. Fontos
tehát, hogy mindig az adott egyedre szabottan, a nyújtott teljesítménynek
megfelelően, a dicséret megfelelő mértékét megtalálva jutalmazzunk.
Egy kutyát, aki jól van lakva, nem
igazán tudunk jutalomfalattal motiválni arra, hogy új viselkedésformát
tanuljon. A kutyának jelen esetben nem szükséglete az evés (rendben, most nem
beszélünk a labradorokról vagy a beaglekről, akik örökké ennének – ennek is
megvan a maga oka, de ez megint egy másik téma. Másrészt a túlságosan éhes
kutya nem biztos, hogy a tréningre és a feladatra tud koncentrálni, mivel túl
éhes, és a figyelme fókuszában a jutalomfalat és nem pedig a megtanulandó
viselkedésmód áll.
Ha a motiváció túl sok, nem következik
be a tanulás – ha a motiváció túl kevés , szintén ne következik be a tanulás –
vagyis nagyon fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő szükséglet-és motivációs
szintet.
Mikor tanul egy kutya?
A kutyák mindig tanulnak. Vagyis nem
csak akkor, amikor mi arra koncentrálunk, hogy kutyánknak megtanítsunk valamit,
hanem a nap 24 órájában, éjjel-nappal – bizony még alvás közben is. Alvás
közben dolgozzák fel az eseményeket, amiket napközben átéltek. Egyébként,
ajánlatos este, az elalvás előtt egy rövid tréning-egységet beiktatni.
A kutyák alapvetően egy életen át
képesek a tanulásra. Ma már tudjuk, hogy a kutyánkat nem csak fizikailag, hanem
szellemileg is fárasztani kell, egészen idős koráig.
Tanulás a kölyökkorban.
„Amit Jancsi nem tanul meg, János nem
tanulja meg többé”. Ez a szólásmondás csak részben igaz, mert épp most
szögeztük le, hogy a kutyák egész idős korukig képesek a tanulásra.
De van a kutyák életében egy rövid
időtartam, amit szaknyelven szocializációs fázisnak nevezünk. Ez a fázis a
kölyökkutya életének 3-4. hetétől a 12-16. hetéig tart. Különösen fontos, hogy
amit a kölyök ebben az életkorban megtanul és megismer, azt egy életen át
megjegyzi.
Képzeljünk el egy üres hátizsákot, amit
a kölyök feltölt a szocializációs fázis élményeivel (pozitív és negatív élmények egyaránt). Ez a hátizsák a
későbbiekben kiindulópontként és támaszként szolgál a kutyának, innen keresi a
megoldásokat. Ezért fontos, hogy az ilyen korú kölykök „hátizsákját” lehetőleg
jól felszereljük.
Rövid példa:
Éppen sétálunk kutyánkkal, amikor
szembetalálkozunk egy fiatal férfival, aki egy szörfdeszkát visz a feje
tetején. Kutyánk földbe gyökeredzik és tág szemekkel, merev végtagokkal bámulja
a furcsa jelenséget. Egy lépést sem akar tenni. Kutyánk életében most először
látta ezt a képet. Eddigi életében megismerkedett már az egyenesen járó fiatal
férfiak képével, és ettől nem is tart, de egy fején szörfdeszkát hordó férfi
tökéletesen új kép számára, és nem tud a hátizsákjából segítséget előhúzni –
így fáradságot okoz neki a helyzet feldolgozása.
Ezért olyan fontos, hogy a
kölyökkutyákat lehetőleg sok környezeti ingerrel és lehetőleg kizárólag pozitív
élményeken át készítsük fel jövőbeli életükre. Mindeközben természetesen
figyelni kell a kölyök összes érzékét, az ingereket megfelelően kell adagolni,
és ügyelni arra, hogy soha ne kérjünk túl sokat. Ez nem is könnyű feladat, ha
figyelembe vesszük hogy a szocializációs fázis nem túl hosszú, és mennyi élmény
vár még ránk.
Mivel az etológiai értelemben vett „bevésődés”
a kutyánál nem ismert, így elméletileg minden korai életkorban rögződött
viselkedés megváltoztatható – nos, többé vagy kevésbé…
Ebben a cikkben tehát összefoglaltuk,
mit értünk Tanulás alatt, milyen tanulási formák állnak a kutyák nevelésekor a
rendelkezésünkre, milyen feltételei vannak a sikeres tanulásnak, és tudjuk,
hogyan tanulnak a kutyák a legeredményesebben.
A következő részben konkrétabban
foglalkozunk a tanulási folyamatokkal, amikkel nap mint nap dolgunk van: a
nem-asszociatív tanulással, az asszociatív tanulással és a kioltással.Mivel a
kutyák mindig tanulnak, nem pedig csak akkor, amikor mi éppen meg akarunk nekik
tanítani valamit, fontos, hogy ezeket a folyamatokat is értsük.
az eredeti szöveg a www.hundeherz.ch oldalon található
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése