Mindenki magabiztos, kiegyensúlyozott, nyugodt kutyát szeretne. Sokaknak ez nem (azonnal) adatik meg, és ún. "problémás viselkedésű" kutyus kerül a családba. Milyen néven szólíthatjuk az egyes viselkedéseket, és mit tehetünk (ha egyáltalán) annak érdekében, hogy Kutyánk magabiztos, nyugodt kísérővé váljon?
Az osztrák unsere Hunde magazin ehavi számában olvastam két ehhez kapcsolódó cikket, és hasznosnak érzem a tartalmát kivonatosan megosztani. (Eredeti: Die Unsicherheit mit der Unsicherheit / Udo Gansloser és Training-uns Unterstützungsmöglichkeiten bei Unsicherheit und Angs / Yvonne Adler).
Viselkedésbiologiai és- terápiás szempontból az alábbi fogalmakat célszerű tiszán definiálni és elválasztani egymástól :
Az óvatosság elsősorban egy személyiségjegy. Egy kedvelt felosztás ezeket a kutyákat B-típusú kutyáknak is nevezi (lásd itt) , átgondoló-gondolkodó kutyáknak. Ők azok, akik egy fellépő ismeretlen szituációban nem rohannak hanyatt-homlok előre, hanem inkább a helyzet szélén állva először megfigyelnek, analizálnak, majd döntenek egy viselkedés mellett (amiből aztán egyébként már nem mindig egyszerű kilendíteni őket). Ezek a kutyák azonban jó szocializáció mellett érzelmileg kifejezetten stabil kutyává tudnak válni. Jellemzően ilyen óvatos, B-típusú kutyák az állatvédelemből származó kutyák.
A bizonytalanságot el kell határolnunk az óvatosságtól. Az információtudományban a bizonytalanság egyszerűen a pontos és elegendő információk hiányát érjük ez alatt a fogalom alatt. Ha egy helyzetben, akár egy másik féllel szemben, akár egy adott szituációban kevés információval rendelkezem, akkor a bizonytalanság állapotában vagyok. Minél több információhoz jutok, annál nagyobbá válik a biztosságom (magabiztosság). Vagyis a magabiztosság ennek értelmében nem más, mint a rendelkezésemre információ mennyisége. Fontos tudnunk, hogy a bizonytalanság foka a legerőteljesebben egy szituáció felderítésének kezdetekor csökken, hiszen a semmit nem tudásból kiindulva minden kicsi információ egy nagy előrelépés. Ennek megfelelően, minél hosszabb ideig foglalkozunk egy szituációval, annál jobban ellaposodik a az információnyereség görbéje.
A bizonytalanság mint személyiségjegy, inkább az érzelmi instabilitással, vagyis a hiányzó magabiztossággal és kiegyensúlyozottsággal hozható párhuzamba. A bizonytalan kutyák mind az A-típushoz mind a B-típushoz tartozhatnak, vagyis rohanhatnak ész nélkül az előttük álló szituációba, vagy fogadhatják azt félrehúzódva, csendes megfigyelőként. A legtöbb esetben a bizonytalanság személyiségjegye hiányos szocializációs tapasztalatokra, vagy hasonló elmaradásokra vezethető vissza az állat múltjában.
Szituációs bizonytalanságról akkor beszélünk, ha az ember vagy kutya egy adott, eddig ismeretlen helyzetben bizonytalan abban, hogy melyik a helyes vagy a leghelyesebb döntés. Ez szintén korábbi tapasztalatok hiányára vezethető vissza, vagy arra, hogy az egyednek nincs kiforrott problémamegoldóképessége.
A bizonytalanság fogalmát gyakran összetévesztjük a félelemmel, illetve rossz megjelölést használunk.
A félelem egy általános fenyegetettségérzés, amit nem tudunk egy jól meghatározható ingerhez, forráshoz kötni. Az a félelem, amikor egy jól sikerült horrorfilm vagy thriller olvasása után benézünk az ágy alá, hogy nincs -e ott valaki, vagy egyedül megyünk az erdőben, és összerezzenünk a neszekre, vagy ha otthonról eljőve háromszor megyünk vissza, hogy megbizonyosodjunk, bezártuk-e az ajtót.
Az ijedtség ezzel szemben konkrét, azonosítható kiváltó okra visszavezethető érzés. Vagyis a kutyánk nem fél a sárga szemeteskonténertől, hanem megijed tőle. Akkor félne a sárga szemeteskontérnertől, ha nem tudnánk az utcára vinni, mert azt gondolná, hogy ott mindenhol ijesztő sárga szemeteskonténerek vannak :) .
Nem a szavak csűrés-csavarásáról van szó. A jelenség beazonosítása fontos, többek között azért is, mert eltérő módszerekkel tudunk fellépni az bizonyalanság, az ijedelem és a félelem esetében. Az ijedtséget deszenzibilációs tréninggel és szoktatással jó hatékonysággal lehet enyhíteni /megszüntetni, de a félelmet csak általános személyiségfejlesztéssel, személyiségstabilizálással tudjuk csökkenteni, és jó eséllyel soha nem fog teljesen elmúlni. Vagyis a gyakorlatban, azaz a terápia szempontjából is nagy jelentősége van, hogy az adott állapotot jól azonosítjuk e be, illetve a megfelelő megjelölést használjuk e rá.
Pániknak azt az állapotot hívjuk, amikor a félelem elönti a kutyát, és ezzel együtt cselekvésképtelenség lép fel.
A trauma szó gyakorlatilag sérülést jelent. Pszichikai értelemben akkor jöhet létre trauma, amikor a teljes túlköveteltség állapotába kerülünk,és elveszítjük a kontrollt. Ez létrejöhet egy egyszeri, kifejezetten nehéz helyzet kapcsán, mint baleset, vagy agresszió áldozatává válás, és kialakulhat annak kapcsán is, ha valaki folyamatosan a kilátástalanság, nincs segítség állapotában van, pl. ilyen, ha valaki a végsőkig kiszolgáltatott állapotban van, és nincs kihatása a saját élethelyzeteinek alakulására. Mindkét helyzet létezik kutyáknál is, de ezek felismerése és azonosítása legtöbb esetben már szakembert kíván.
Tréningezési lehetőségek:
A kutyák félelme természetesen egyrészt személyiségükkel, másrészt a tanult/tapasztalt élményekkel hozható összefüggésbe. A félelem érzése különböző méretben léphet fel a kutyáknál.
A legcsekélyebb méretben az ún. óvatos kutyáknál ismerhetjük fel a félelmet, majd az erősségi sorrendben haladunk a félelem, a pánik és a trauma felé. Döntő fontosságú, hogy nem elsősorban a szituáció határozza meg a kiváltott érzést, hanem a szituáció megélésének // feldolgozásának módja - ami egyénileg igen változó lehet. Így tehát egyénről egyénre változó lehet, hogy ugyanaz az adott szituáció milyen fokú félelmet vált ki (ha egyáltalán).
A nehéz, megterhelő események egy ún. akut megterhelési reakcióhoz vezetnek, amit a szervezet egy bizonyos időn belül (óráktól kezdve akár napokig is tarthat) különböző fázisokban fiziológiailag feldolgoz. Ha ez a feldolgozás tovább tart mint kb 4 hét, és pszichés kihatásai vannak, úgy ezt poszttraumatikus terhelési zavarnak nevezzük. Ez ekkor már betegségnek nyilvánítható, és szakszerű kezelést igényel.
Sajnos a gyakorlatban a félelmi reakciók kezelésével kapcsolatosan a régi berögzött szokások még mindig tartják magukat, és ily módon a célravezető diagnózisnak és terápiának útjában állnak. Az "ezt egy kutyának ki kell bírnia" és "olyan nincs, hogy ne csinálja meg" típusú beállítódás különösen veszélyes, mivel kényszerhez kötődik. Fontos, hogy belássuk, hogy a kutyáknak, akik a mi döntéseinkre vannak bízva, nem kell mindent kibírniuk, és megcsinálniuk, amit mi elképzelünk.
Le kell szögezni elsősorban, hogy félelmi vagy túlzott stresszhelyzetben nem létezik tanulási folyamat. Így a kutyák, akiknek ilyen jellegű problémáik vannak, soha nem fognak maguktól úrrá lenni a helyzeten, mert bizonyos nyomás alatt már fiziológiailag nem képesek a helyzet pozitív feldolgozására, a tanulságok levonására, és a helyes viselkedés önálló kifejlesztésre. A túlzott stressz és félelem állapotában az egyed nem látja a kivezető utat. Ebben segítségünkre szorulnak.
Ha a túlzott stressz vagy félelem állapota állandósul, az egyed nem kap támogatást, vagy megfelelő kíséretet az útján, úgy olyan nemkívánatos viselkedésformák alakulhatnak ki, mint a túlzott visszahúzódás, elbújás, elfutás, vagy a támadó reakció, agresszió - megint csak a szituációtól és az egyed sajátosságaitól függően. Abból a célból, hogy ezeknek a viselkedéseknek a megjelenését megelőzzük, feltétlen fontos, hogy a kutya Gazdája előremutató szociális támogatást nyújtson a rászoruló állatnak. Ha a kutyának lehetőséget adunk arra, hogy korábban megtanult megoldási stratégiákkal kezelje saját adott pillanatban nem optimális helyzetét, úgy máris mérséklődik a stressz, és megindulhat egy tanulási / viselkedésmódosulási folyamat. Értelemszerűen a kutyának nem magától kell rájönnie a megoldásra. segítséget, támogatást kell nyújtanunk a megoldási stratégiák kidolgozása és megtanulása során.
Az egyed számára túlzott stresszt a következő viselkedések azonosításával ismerhetjük fel : kevés játékos hajlam, nyugtalanság, megijedésre való túlzott hajlam, megemelkedett agresszió-hajlam, csökkent tanulási kedv/képesség.
A jelentős javulás érdekében mindenképpen fontos a szakszerű segítség és a személyre szabott tréning. A Gazdinak is ismereteket kell szerezni a kutya viselkedésének helyes azonosítása területén, vagyis, hogy helyesen "olvassa" kutyája gondolatait. A kutya optikai kifejezőeszközei sok egyedi jelzésből tevődnek össze, és mindig összefüggésben értékelendők. A mimika, a gesztusok, a testtartás, a test feszültsége, a test beállítódása, a lehetséges hangok kiadása - mind információt szolgáltat az adott helyzetről és az ahhoz kapcsolódó érzésekről. De nem szabad elfeledni, hogy ezeket a jeleket összefüggésekben, egymáshoz való viszonyukban kell értékelnünk. Sosem szabad egy bizonyos, meghatározott testjelnek önálló jelentést tulajdonítanunk.
A kutya viselkedése sok faktorból tevődik össze, és minden egyed másmilyen viselkedésformákat mutathat annak alapján, hogy milyen környezeti tapasztalaokkal, tanulási tapasztalatokkal, viszonyulásokkal, pszichés terhelhetőséggel, fájdalomküszöbbel, önbizalommal, és egyéb tulajdonságokkal rendekezik.
Egy jó tréning sok mindent javíthat, és támogatólag hat. De tudnunk kell, hogy nem mindent lehet megoldani. Kifejezetten súlyos félelmek esetén állatorvosi segítséget is kaphatunk ahhoz, hogy a tanulási folyamathoz szükséges nem túl stresszes idegállapotot megteremtsük kutyánk számára. Fontos, hogy a gyógyszerek adása mindig a tréninghez kell, hogy kapcsolódjon, önmagukban nem oldanak meg semmit. Németországban és ausztriában létezik viselkedésterapeuta képzés állatorvosok számára, és ilyen esetekben a gyógyszeres támogatási hátteret ők teremthetik meg. Emellett természetesen egy tapasztalt viselkedésterapeuta irányításával személyreszabott tréning szükséges. Egy nagyon félős kutya jó tréninggel, managementtel elérhet egy tartós javulást a félősség tekintetében. De ne feledjük, soha nem válik olyan kutyává, aki már egyáltalán nem fél.
A siker természetesen - a megfelelő tréning mellett - elsősorban a kutya adottságaitól, személyes tulajdonságaitól függ. Előfordulhat, hogy bizonyos traumatikus élmények soha válnak elfeledetté. De kutyánk -és elsősorban mi - meg tudja tanulni, hogyan kezelje félelmét , az emberi támogatás segítségével sikerülhet egy alternatív viselkedést kialakítani. Az eredeti traumatikus eseményt kioltani azonban nem lehetséges, és attól függően, hogy a traumatizáló esemény melyik életkorban történt, milyen nagy a kutya terhelhetősége és aktuális terheltségi állapota, előfordulhat, hogy még hosszú, ereményes tréning után is visszatérnek a korábbi viselkedésformák - esetleg csak gyengített állapotban. Érdekes módon ez az "újrafellépés" elsősorban idős kutyáknál figyelhető meg.
Fontos, hogy tudatában legyünk annak is, hogy a tréning sokáig tart, és visszaesések lehetségesek. A kialkított új, korrekciós viselkededés berögzítése álatlában annyi ideig kell, hogy tartson, amennyi időre magának a korrekciós viselkedésnek a kialakításához szükségünk volt.
Összefoglalva, azt kell látnunk, hogy van esély arra, hogy a félős kutyának is élvezhetővé tegyük az életét. A jó Gazdi ismeri kutyáját, és látja rajta, hogy mi az, ami előrevisz, és mi az, ami boldoggá, felszabadult(abb)á tesz. Fontos az előretekintés és a bizalom, a visszanézegetésnek és a sajnálkozásnak semmi gyakorlati haszna nincsen. A legfrissebb kutatások bizonyítják, hogy a kutyáknak is van epizódikus emlékezetük, és hogy a múltbeli események, tanulási tapasztalatok fontos befolyásoló eszközök lehetnek kutyánk viselkedésének formálásában. Nem kell mindig, mindennek tökéletesnek lennie. A félős kutyák esetében egy hosszútávon alkalmazható és jó viselkedésmanagment hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos dolgok könnyebbé válhassanak, és az élet szebbé váljon.
