Amikor egy kutya „problémás-viselkedést“ produkál, nem szabad elfelejtenünk a következőket:
„Igaz,hogy a kutya
viselkedése számunkra problémát okoz, de számára ez egy logikus viselkedés.
Valami történik a kutya világában, ami erre a viselkedésre készteti a kutyát,
illetve a kutya ezzel a viselkedéssel nyilvánítja ki az érzelmeit.“
A kutya viselkedését
sok szemüvegen át nézhetjük.
- Az egyik a funkcionalitás. Az ugató és kitörő kutya azért produkálja ezt a viselkedést, mert azt szeretné elérni, hogy az, amire az ugatás és kitörés irányul, távolodjon vagy tűnjön el. A viselkedés haszna az, hogy megteremti a kívánt távolságot a kutya és a megugatott / megtámadott dolog vagy élőlény között.
- A másik szemüveg az érzelmek vizsgálata. Milyen érzelmi hajtóerő van az adott viselkedés mögött? Gyakran arról van szó, hogy a kutya igényei nincsenek kielégítve. Például, ha egy kutya félelmet érze, akkor ez egy érzelmi hajtóerő, ami arra készteti a kutyát, hogy MUSZÁJ távolságot teremtenie az adott helyzetben.
Egyéb, „problémás
viselkedés“ mögött álló érzelmi hajtóerők lehetnek még a félelmen kívül a túlzott
izgatottság, tehetetlenség, a düh, a frusztráció, túlterheltség, és még sok
más.
Sőt, egy adott
helyetben akár több érzelmi hajtóerő is dolgozhat, és konfliktushelyzetet teremthet.
A kutya maga sem tudja igazán, hogy érzi magát az adott helyzetben. Ilyen
például a kíváncsiság hajtóereje az aggodalommal vagy félelemmel kombinálva. Tipikus
helyzete, amikor egy kutya megközelít valamit a kiváncsiság miatt, és amikor
közel kerül, eluralkodik rajta a félelem és nem képes tovább nyugodtan kezelni
a helyzetet .
____________________________________________________________________________
A problémás kutya Gazdája a tünetekkel keresi meg a trénert.
A tünet az, hogy a kutya ugat, rombol, bepisil, támad vagy kiszámíthatatlan,
ami a Gazdikat idegessé, a sétákat pedig egy rémálommá teszi.
De trénerként nem lehet elsősorban a tünetekre fókuszálni. Ha
a tünetek elnyomásával dolgozunk, rövid idejig működő eredményeket kapunk, és a
viselkedés várhatóan vissza fog térni, sok esetben még rosszabban, mint volt.
Ha nem értjük meg, hogy mi az adott „problémás“ viselkedés hajtóereje, milyen érzelmi hajtóerő van mögötte és milyen hasznot hoz a kutyának, az adott viselkedés nem fog „csak úgy“ eltűnni. Ahhoz, hogy olyan viselkedéseket lássunk kutyánknál, amik kedvünkre valóak, biztosítanunk kell, hogy a kutya igényei ki legyenek elégítve.
Mik a kutya igényei? Lásd a képet.
Vagyis igény a mozgás és az étel mellett a biztonságérzet, a társaság, a
feladattudat, stb.
Egyes trénerek csupán a nem kívánatos viselkedésre koncentrálnak, és annak „korrigálásáról“ beszélnek. Azt sugallmazzák, hogy „mutasd meg a kutyának, hogy ez nem megengedhető, és akkor nem fogja többé csinálni“. Csakhogy ez nem így működik.
A kutya nem azért
mutatja azt a viselkedést mert direkt rossz akar lenni. Azért mutatja azt a viselkedést,
mert az adott helyzetben neki arra van szüksége, ezt a módját ismeri az
érzelmei vagy vágyai kimutatásának, illetve ez a viselkedés volt az, ami eddig
célravezető volt az ő problémájának megoldásában. A kutya ott és akkor nem tud
másképpen viselkedni, és azzal, hogy büntetjük, nem mutatunk neki másik utat a
problémamegoldásban, nem állunk mellé és nem segítjük, hanem magára hagyjuk a
problémájával és ráadásul még büntetjük is azért, hogy megpróbálta azt
megoldani (azokkal az eszközökkel, amik ott és akkor a rendelkezésére állnak,
vagy amik eddig beváltak).
Nem azt mondom, hogy szemet kell hunyni a nem kívánatos, „problémás“
viselkedés fölött. Ez sem vezet jóra.
De a puszta büntetés, tiltás, dominancia, nyomásgyakorlás
csak a viselkedés elnyomásához vezet, rövidtávú látvány-javulást eredményez, de várhatóan a helyzetet
csak rosszabbítja, vagyis a viselkedés vissza fog térni, sok esetben még rosszabb
formában. Vagy az adott problémás viselkedés, amit letiltottunk, eltűnik, de
helyette elő fog bukkanni egy másik, mivel az érzelmi hajtóerő dolgozik a
kutyában, hiszen az alapproblémája nem oldódott meg. Nem mellesleg megtanulta
azt, hogy Gazdája nem partner a problémja megoldásában, így egyedül vagy akár
Gazdája ellenében ill. annak kijátszásával kell próbálnia megoldani azt.
Nem minden „problémás viselkedés“ takar nagy problémát, a
többsége nem igazán. Gyakran egy kis igazítás itt, egy kis változtatás ott, néhány
dolog elhagyása, mások bevezetése már sokat segít a helyzeten, és máris
jelentős javulások láthatóak. De ezek az intézkedések nem megállapíthatóak
anélkül, hogy tudnánk, hogy mi hajtja a kutyát a számunkra problémát okozó viselkedésre.
És néha, igen, hosszan tartó és sok energiát igénylő út áll
előttünk, ha ki akarunk kerülni egy már berögzült viselkedésl(ánc)ból. A már
bevált, rögzült viselkedés helyett újat kell tanítanunk kutyánknak, eleinte többnyire
menedzselt környezetben, majd sok türelemmel és gyakorlással kivinni azt a
valóságba. A sikerek mellett a visszaesések
és a stagnálások is a tanulási és viselkedésváltozási folyamat szerves részei,
erre fel kell készülnünk. És nem,
nincsenek csodák és nincsenek csoda-trénerek. Hozzáértő, etikus, tapasztalt, elhivatott trénerek vannak. Ha alapvető, gyökeres, megbízható
változást akarunk, ami Kutyánk jóllétét is szolgálja, az bizony időt, energiát,
beletett munkát, tudást, megértést, türelmet, kitartást és szeretet kíván.
